A boszniai szerb hadsereg egykori parancsnokának a bűnlajstroma végeláthatatlan. Az ügyészség 17 évvel ezelőtt emelt vádat ellene, majd többször bővítette vádiratát. Tavaly decemberben a bíróság az ügyészség kérésére a vádirat 196 pontjából 90-et törölt, a terhére rótt bűncselekmények elkövetésének színhelyeit pedig 23-ról 15-re csökkentette, hogy felgyorsítsa az ítélkezést a beteg tábornok felett, s a per ne húzódjék el úgy, mint Slobodan Milosevic néhai jugoszláv és szerb elnök bírósági eljárása. Milosevic az ítélet meghozatala előtt halt meg hágai börtöncellájában.
A per előtti bírósági meghallgatásokon Ratko Mladic vontatottan beszélt, néha úgy tűnt, hogy nem érti a bíró által mondottakat, s olyan benyomást keltett, hogy nem lesz képes végigülni a hónapokig tartó bírósági eljárást. A törvényszéki főügyész, Serge Brammertz azonban a minap közölte, hogy a vádlott fizikai és mentális állapota megfelelő ahhoz, hogy bíróság elé álljon.
Ratko Mladic 1943. március 12-én született a délkelet-boszniai Bozinovic faluban. Apja partizán volt, akit megöltek az usztasák, amikor Ratko kétéves volt. Máig nem tudja, hol van az édesapja eltemetve. Élete másik nagy tragédiája orvostanhallgató lánya rejtélyes halála volt - olyan hírek kaptak lábara, hogy apja rémtetteit szégyellve vetett véget saját életének. Lélekbúvárok szoktak minderre hivatkozni, elemezve a tábornok ellentmondást nem tűrő, kegyetlenkedésekre hajlamos természetét.
Mladic esztergályosnak tanult, majd a katonai akadémiára járt, amelyen 9,57-es átlaggal, évfolyamelsőként végzett. 1965-ben kezdte katonai pályafutását, a legfiatalabb volt az általa vezetett katonai egység tagjai közül. Karrierje gyorsan ívelt felfelé, teljesített szolgálatot Pristinában, majd a horvátországi Kninben. Negyvennyolc évesen a jugoszláv hadsereg tábornoka lett, de már a háború előtti katonaéveit jellemezve sérelmezte, hogy "a legmocskosabb munkát kapta csak azért, mert szerb volt".
A boszniai háború kitörésekor, 1992-ben a jugoszláv hadseregből átvezényelték az újonnan alakult boszniai Szerb Köztársaság (RS) katonaságába, a hadsereg vezérkari főnöke lett, a háború végéig ezt a tisztséget töltötte be. "Offenzív a természetem, s ez elfogadható a boszniai szerb főparancsnokság számára" - mondta akkor Mladic. Gyakran jelenlegi rabtársához, Radovan Karadzichoz volt boszniai szerb elnökhöz hasonlították, pedig sokszor szembekerült vele. Amikor 1991-ben Washington és Brüsszel arra figyelmeztette, hogy bombázni fogják a szerb állásokat, Mladic azt válaszolta: "Akkor én bombázni fogom Londont". Karadzic bolondnak nevezte tábornokát "idióta és felelőtlen" kijelentése miatt. Mladic azonban négy évvel később meghökkentette a világot, s bebizonyította, hogy nem riad vissza semmitől: fákhoz kötöztette az ENSZ békefenntartóit, hogy megakadályozza a NATO-bombázásokat.
A háború során Ratko Mladic gyakran saját útját járta, nem hallgatott sem Karadzicra, sem Milosevicre. Katonái szerint csak azt a parancsot ismerte, hogy "Előre!", és sosem fújt visszavonulót. A nyugat béketeremtő próbálkozásait nem fogadta el, s 1991-ben elutasította az ország "kantonizálásáról" szóló Vance-Owen béketervet.
Számos boszniai válságövezetben, Kninben, Igmanban és Gorazdében "csillogtatta" parancsnoki képességeit, de a hágai ügyészség figyelme leginkább srebrenicai és szarajevói rémtetteire összpontosul. Őt tartják felelősnek a vád szerint mintegy nyolcezer bosnyák halálával járó, több hágai perben népirtásnak minősített srebrenicai vérengzésért és Szarajevó csaknem három és fél évig tartó ostromáért. Népirtással, emberiesség elleni bűncselekményekkel, a háborús törvények és szokások megsértésével vádolják. A horvát hatóságok a távollétében húsz év börtönre ítélték dalmáciai települések elleni támadásaiért.
Ratko Mladicot 1996-ban váltotta le a vezérkar éléről Bijlana Plavsic akkori boszniai szerb elnök a nemzetközi közösség és a hágai törvényszék nyomására. Kilenc évvel később derült fény arra, hogy a tábornok a jugoszláv hadsereg kötelékében maradt, és csak 2005-ben helyezte nyugállományba Vojislav Kostunica akkori jugoszláv elnök. Addig rendszeresen megkapta zsoldját, pedig már tíz éve körözött hágai szökevény volt.
A háború után Mladicnak nyoma veszett, s 16 éven át hasztalanul keresték a boszniai hatóságok és békefenntartók, illetve a szerbiai rendőrök. Számtalan hír jelent meg állítólagos hollétéről. Mondták, hogy kedvenc hobbijának, a méhészetnek hódol a Valjevo melletti Pricevic faluban, de látni vélték kelet-boszniai és szerémségi kolostorokban, belgrádi kocsmákban és laktanyákban, illetve atombiztos bunkerekben. Végül tavaly májusban fogták el a Nagybecskerek (Zrenjanin) melletti Lázárföldön (Lazarevo): egyik távoli rokonánál élt, nyári konyha volt a szállása. A szerbiai hatóságok máig tartoznak a magyarázattal, hogy mindaddig hol bujkált a világ egyik legkeresettebb feltételezett háborús bűnöse.
Ratko Mladic szerdán áll a bíróság elé, s megjelenését minden bizonnyal olyan médiaérdeklődés kíséri majd, mint Slobodan Milosevic vagy Radovan Karadzic perének a kezdetét. A témával foglalkozó történészek és szakjogászok azonban nem várhatnak újdonságot, a srebrenicai népirtásról és Szarajevó lövetéséről, illetve a megannyi boszniai rémtettről már mindent elmondtak az eddigi hágai perekben. Mladicnak nem lesznek ügyészeket zavarba ejtő megnyilvánulásai, mint jogászi képességeivel Milosevicnek voltak, de megjelenése a vádlottak padján talán némi elégtételt jelent majd az általa meggyilkoltatott több ezer áldozat hozzátartozójának.